Nyáron szabadulhat a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legbestiálisabb gyilkosságát elkövető Kurai András, a „Muki” becenévre hallgató cigánybűnöző.
A cigány gyilkos 2006 nyarán támadta meg az akkor 18 éves Pénzes Henriettát. Megerőszakolta, majd egy fához kötözte, lelocsolta benzinnel és felgyújtotta. A lánynak még volt annyi ereje, hogy kiszabaduljon és összeégve, rettenetes fájdalmak közepette elért egy útig, ahol makói hagymaszedőkkel találkozott. Azonnal kórházba került, de már nem tudták megmenteni, pár nappal később belehalt sérüléseibe. Az elkövetőt hamar elfogták és bíróság elé állították. Kurai András nem bánta tettét, sőt egy kicsit büszke is volt rá. A tárgyalás során többször vigyorgott, mikor szörnyű tetteit idézték fel. Mivel kiskorú volt (és cigány) ezért mindössze 15 év börtönre ítélték, így idén nyáron maga mögött hagyhatja a rácsokat. A börtön-wellness a képek alapján jó hatást gyakorolt rá, a harmincas évei elején járó férfi kigyúrta magát. Pszichológusa szerint veszélyes lenne kiengedni, mivel sorozatgyilkosokra hajazó személyiségjegyekkel bír, cellatársait is többször bántalmazta. Rabtársai agresszív viselkedése és brutális gyilkossága miatt az „Égető” csúfnévvel illették. A lehetséges szabadulás hírének hallatára a makói Honvéd-telepen élők félni kezdtek, nem minden ok nélkül.
Természetesen vezető politikusaink és bíróink hozzáállása semmit sem változott az évek alatt. A tárgyalás idején a gyilkos faji hovatartozását szándékosan eltussolták, képeit először nem tették közzé, a közzététel után pedig fehérítettek azokon. Jelenlegi „jobboldali” kormányunk semmit sem tesz a veszélyes bűnöző rácsok mögött tartása érdekében, ugyanúgy a gyilkos pártját fogják, mint annak idején a szocialisták. A fősodratú média hallgat, Kurai András pedig hamarosan éppúgy az utcán fog sétálni, mint te vagy én. Sőt valószínűleg még egy jó adag kárpótlást is kap majd, mert esetleg hűvös volt a cellája, vagy kényelmetlen volt az ágy. Újfent megmutatkozott a demokrácia csődje, ahol az állam nem az őshonos lakosságot, hanem az élősködő bűnözőket védelmezi. Eközben magyar honfitársaink százait gyilkolják le brutális kegyetlenséggel, nemcsak az ország eldugottabb részein, hanem a főváros szívében is. Állami jóváhagyással folyik a fehérek vegzálása és legyilkolása. A tömegeknek fel kell ismerni, hogy a problémát csakis a szélsőjobboldal képes megoldani. Amíg baloldali és áljobboldali vezetése van az országnak, addig senki nincs biztonságban. Pedig a megoldás egyszerű lenne. Az, aki egy ilyen bestiális tettet visz véghez, egyértelműen integrálhatatlan a társadalomba, nagy a valószínűsége a bűnismétlésnek, ami újabb ártatlan életekbe kerülhet. Tehát az ősi törvénynek kell érvényesülnie, életet életért. Keresztényként és hazafiként kötelességünk az ilyen elemek méltó büntetésben való részesítése, ami egy bitófában ölt testet. Sok meleg-konzervatív hozza a halálbüntetés elleni érvként a „Ne ölj!” parancsot. Azonban ez a parancs csak az ártatlan vér kiontására vonatkozik, a bűnösnek meg kell fizetnie tettéért.
Henrietta és a több száz meggyilkolt áldozat vére szüntelenül Istenhez kiált, a jogos büntetés hiánya pedig az egész nemzetet bemocskolja. Isten adjon nekünk erőt ahhoz, hogy nemzetünket újra felemelhessük, egy olyan világot teremtve, ahol ilyen szörnyűség soha többé nem következhet be egyetlen magyarral sem.
Zöldinges.net – Kovács Sándor
